Halál után is…

-       Kris mi van a kezeden? – kérdeztem.
-       Semmi.  – mondta majd elindult a szobába.
-       Kris! Most azonnal gyere vissza! Hallod?! – mondtam már-már idegesen.
Kris nem jött ki a szobájából. Utálom amikor ezt csinálja! Másfél éve vagyunk együtt. 2 hónapja vagdossa a kezét. Elegem van! Mintha nekem nem lennének problémáim... Utána mentem a közös szobánkba. Bementem majd a fürdőbe vette az irányt. Kris a kád mellett ült, sírt és egy penge volt a kezében. Odamentem hozzá elvettem tőle a pengét majd messze raktam tőle. Leültem mellé majd magamhoz öleltem. Kris sós könnyei hamar átáztatták a vállamon a felsőmet. Nyugtatás képp simogatni kezdtem a hátát.
-       Kris figyelj! Én szeretlek! – mondtam. – Nem akarom, hogy ezt tedd magaddal.
-       De olyan rossz... – mondta szipogva.
-       Édes... Én itt vagyok. Elmondhatsz dolgokat. Azért vagyok a barátnőd, hogy segítsek amiben tudok és, hogy szeresselek. – mondtam.
-       Szeretlek kicsim! – csókolt meg.
-       Többet ne vágd meg magad! – mondtam.
-       Jó. – mondta.
-       Gyere menjünk inkább aludni. – mondtam majd felálltunk.
Átöltöztünk majd befeküdtünk az ágyba. Odabújtam Krishez majd megcsókoltam és nem soká el is nyomott az fáradtság. Nagyon reménykedek, hogy Kris többször tényleg nem vágja meg magát. Így is elég nagyon problémám van. Nem az, hogy még Kris miatt is aggódjak.

Másnap film forgatásra mentem. Mivel főszereplő vagyok sok jelenetem van és, mint mindig most is késő este értem haza. Elmentem zuhanyozni és amikor kész lettem akkor vettem észre, hogy egy véres penge van a mosdó kagylóban. Kimentem és nem érdekelt, hogy egy szál törölközőben voltam meg, hogy már hajnali 3 óra van. Felkeltettem Krist.
-       Mi az kicsim? – kérdezte rekedt hangon.
-       Még kérded, hogy mi van? –kérdeztem könnyezve.
-       Azt mondtad többé nem vagdosod magad. Akkor most miért? –kérdeztem majd megfogtam a kezét és láttam, hogy 5 friss vágás van a kezén. – Te normális vagy? Tisztában vagy vele mit művelsz? Neked ez jó? Miért csinálod ezt velem?
-       Soa én szeretlek! – ölelt magához.
-       Ha komolyan szeretnél akkor már abba hagytad volna ezt az egészet. – mondtam sírva.
-        Kicsim, kérlek... – kezdte.
-        Nem érdekelsz! Ha így jobban érzed magad akkor csináld! Vagdosd magad! De ne az én házamban. – mondtam.
Megfogtam a takarómat és a párnámat majd lementem a nappaliba és megágyaltam magamnak a kanapén. Felmentem átöltöztem pizsamába majd lementem és lefeküdtem aludni.

Már 3 hét telt el úgy, hogy Krisről nem hallottam semmit. Tőlem elköltözött. Én megmondtam neki, hogyha vagdossa magát akkor ne nálam tegye. Erre fel elment. A filmemnek ma lesz a premierje. Állítólag ott lesz az Exo is.
Már mindenki ott volt a helyszínen, hogy megnézhessék az új filmemet. Izgatottan vártam, a nézők véleményét amit csak a végén vagy másnap tudhatok meg. A vetítés előtt 10 percel megérkezett az Exo. Amint megláttam Krist a szívem összeszorult és könny szökött a szemembe. Szeretnék odamenni hozzá és beszélni vele, de nem lehet.
A vetítés után mindenki odajött hozzám és gratulált. Az Exo-s srácok közül mindenki odajött kivéve Kris. Nem kérdeztem egyikőjüktől se semmit. Végül kocsiba szálltak és elmentek. Már én is készültem menni mikor valaki megszólított. Megfordultam és Kris volt az.
-       Kris... A srácok már elmentek. – mondtam.
-       Tudom. Én kértem meg őket, hogy hagyjanak itt. – mondta majd közelebb lépett hozzám.
Felhúzta zakójának ujját és megmutatta a kezét. Nem volt a kezén friss vágás. Amik pedig még voltak már gyógyultak.
-       A kezed. – mondtam.
-       Gondolkodtam. Ezen az egészen. A vagdosáson, a kapcsolatunkon, kettőnkön. Szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni! –mondta.
-       Szeretlek Kris! – csókoltam meg.
Szorosan magamhoz öleltem majd sírni kezdtem. Kris a hátam simogatásával próbált nyugtatni.
-       Gyere menjünk haza! – fogtam meg a kezét majd beültünk a kocsimba és haza mentünk.
Amint beértünk a házba elkezdtem csókolni Kris ajkait. Elindultunk a lépcső felé közben levettem a zakóját és eldobtam útközben. Amikor beértünk a szobába már egy fehérneműben álltam Kris előtt és a nadrágjának övét csatoltam ki. Kigombolta, lehúztam a cipzárat majd hagyta, hogy Kris levegye magáról. Kigomboltam vagyis széttéptem az ingjét majd nyakát kezdtem el csókolgatni. Végül kulcscsontját. Az ágy felé kezdtem el tolni majd lefektettem rá. Rámásztam és harapdálni kezdtem a nyakát. Pár helyen erősen megszívtam majd megfordultunk és hagytam, hogy Kris kezdve szerint tegyen magáévá. Kikapcsolta a melltartómat majd csókolgatni kezdte melleimet. Ajkaimhoz hajolt majd hevesen csókolgatni kezdte azokat miközben megszabadított bugyimtól. Lehámozta magáról a boxerét majd visszatért hozzám. Egyik kezemet végighúztam testén majd férfiasságához vezettem és simogatni kezdtem. Kris szintén simogatni kezdett. Belém hatolt 2 ujjával majd halk nyögdécselésbe kezdtem. Abbahagytuk egymás simogatását majd megfordultunk. Kris férfiasságához hajolt ami már teljesen merev volt. Végignyaltam hosszát majd számba vettem. Játszadozni kezdtem vele amit partnerem hangos nyögésekkel adott tudtomra mennyire tetszik neki ez a helyzet. Végül leállított és a kezembe nyomott egy kis csomagot. Fel is bontottam majd felhúztam merevségére. Megfordultunk majd combom közé furakodott és belém hatolt. Egy kicsit várt, hogy megszokjam ezt a kitöltő érzést majd lassan mozogni kezdett. Tempója közepes volt épp ezért totál kielégítő. Gyönyörű rozsda barna haját a  kis éjjeli lámpa fénye világította meg. Kris egyre erősebb és gyorsabb lett míg mindketten el nem értük a csúcsot. Kihúzódott belőlem majd levette az óvszert, kidobta és visszafeküdt mellém. Betakart engem és magát majd magához ölelt. Elkezdte simogatni a hátamat majd eszembe jutott, hogy mekkora problémám is van. Elkezdtem könnyezni majd legördültek arcomról ezzel Kris mellkasára folyva.
-       Mi a baj kicsim? – kérdezte aggódva. – Rossz voltam? Nem akartad? Rád erőszakoltam?
-       Kris nem... Nagyon cuki vagy, de nagyon jó voltál, én is akartam és nem erőszakoltál semmit rám. Szeretlek! – csókoltam meg.
-       De akkor miért sírsz? – kérdezte értetlenül.
-       Nem így terveztem elmondani, de muszáj tudnod. Kris... én beteg vagyok. – mondtam.
-       Csak ennyi? – kérdezte megkönnyebbülve.
-       Ez nem egy ártatlan megfázás vagy influenza. – motyogtam az orrom alatt.
-       Hanem? – kezdte fürkészni az arcomat.
-       Nekem... –nyeltem egy nagyot. – Nekem mell rákom van.
-       Ugye gyógyítható? – kérdezte. Nem mondtam semmit csak a mellkasába fúrtam a fejem. – Soa!
-      Gyógyítható, de amikor nálam diagnosztizálták akkor már késő volt. – halkultam el a végére.
-       Tessék? Meg... megfogsz halni? – kérdezte. Hallottam a hangján, hogy sír. Felnéztem rá majd bólintottam és megcsókoltam. – Mennyi időd van még hátra?
-       Csak napok kérdése. – mondtam.
Pár nappal később kórházba kerültem. Kris egész idő alatt bent volt velem. Nem mozdult mellőlem. Velem akart lenni amíg lehet. Mindig hozott friss virágokat. Folyton mosolygott csak, hogy megpróbálja elterelni a gondolataimat a betegségemről. Kedves volt tőle, hogy ennyire gondoskodott rólam pedig megtehette volna, hogy ott hagy szenvedni.

Egy nap a kórházban amikor felkeltem éreztem, hogy a szervezetem nem soká feladja a szolgálatot. De nem akartam úgy meghalni, hogy Kristől nem búcsúztam el. Reggel 9:57 volt. Kris ekkor már rég itt szokott lenni. Nagy nehezen felültem majd leszedtem magamról a tűket amik belém voltak szurkálva. Elbotorkáltam a váróba majd megpillantottam Kris ahogy besiet a kórház ajtaján. Szemei tele voltak élet erővel. Bárcsak nekem is ennyi erőm lenne. Amikor odaért hozzám csak állt előttem és mosolygott, hogy végre ki tudtam jönni a kórtermemből. Egy lépést tennék felé, de ekkor erőtlenül esek Kris karjaiba. Próbálom arcához emelni a kezemet, de nincs semennyi erőm se.
-       Sze... szeretlek... Kris! – suttogom alig hallhatóan.
-       Nem akarom... – szorított magához.
-       Csókolj meg kérlek! – nézek ajkaira. Odahajol hozzám majd megcsókol. Nem akarom elengedni, de muszáj nekem itt nincs tovább jövőm.
-        Szeretlek! – dünnyögi ajkaimra.
-       Sajnálom Kris... – suttogom majd érzem, hogy testem elgyengül és teljesen felmondja a szolgálatot.
-       Soa ne! Hallod? Ne menj el! Ne hagyj itt! Szeretlek! El akarlak venni felességül, hogy együtt lehessünk örökre és, hogy csodás gyerekeket szülhess nekem. Együtt felneveljük őket és majd 90 évesen halunk meg együtt. Nem most! Ne hagyj itt egyedül! Kérlek! – ölel  magához. A váróban mindenki minket néz, de nem érdekelt.
-       Szeretlek Kris! – mosolyodok el erőtlenül majd lehunyom szemeimet és hagyom, hogy felemésszen a betegségem. Párszor még hallom, hogy Kris kétségbeesetten próbál felkelteni, de én már örök álomra hunytam szemeim és csak abban reménykedek, hogy szépeket fogok álmodni.